Allurament of desires

Nyappy 2

Fúú, valszeg ez lesz az utsó bejegyzésem itthonról, mert kedden hajnalban indulunk erdélybe...És valszeg nem, nem megyek edzőtáborba ha hétfő estig nem tudom meg hogy hol lesz és egyéb infókat..Most írtam langónak, hogy ha nem tudom megg, akkor nem megyek. Kemény egy hónapig otthon fogok ülni, és valszeg unni fogom a fejem, de hát milyen jó, hogy kitalálták a könyvtárakat, nem? Ha már amúgyis orvosira megyek..Ja igen, ezt elfelejtettem mondani..
Van egy aranyos történet. Miszerint Ágota felvilágosított a drávai kenutúrán /ahol mellesleg ugyanolyan feleslegesnek éreztem magam, mint általában/ hogy ha már ennyire sok mindent szeretek csinálni, akkor tegyem azt ami hasznos másoknak..Szeretem a bioszt, meghát jó lenne orvosira menni, a tesóm miatt is, de...Mért mindig én kell feladjam azt amit szeretek, egy hasznosabb ügyért? Van hogy az embernek fel KELL adnia az álmát, de..gyengének érzem magam ehhez..Most elkezdtem bioszt tanulni. Az idegrendszert.. És egész jól megy...Daemon persze repesne a boldogsától, hogy ezt tűztem ki magam elé, de..én nem örülök neki..Ha azon gondolkozom, hogy egy hangsorban melyik akkordot hogy lehetne átírni tabulátorba, ahelyett, hogy a temporális lebenyben van-e a motorikus képességek egyharmada, akkor nekem nem ez a sorsom..Nemtudom...komolyan, mostmár semmiben sem vagyok biztos, csak a halálban...Gorgar is mondta, hogy neki mondhatok akármit, belőlem akkoris zenész lesz és nem neurológus és agysebész...
Apropó Gorgar. Elígérkeztem hozzá feleségül..Ha 25 éves koromig nem lesz barátom, ő majd feleségül vesz. Nagy vígasz, komoylan. Akár már most megvarrhatnám az esküvői ruhámat, merthogy egy pasi sem olyan idióta, hogy..hú ezt hogy is fogalmazzam...hogy belémszeressen...Akkor lenne kaputt..Ennyit tudok erre mondani. Merthát lassan 16 év alatt rájöttem, hogy nem láttam még szerelmesnek egyetlen kant, és ezt a helyzetet nem tudom hogy kezelni.Valaki megpróbálhatja megcáfolni..Bátran! Nem kell tolongani..Na ugye! Nincs mit erőlködni. Nekem az a sorsom, hogy egyedül legyek..Ez van.. Lassan beletörődhetnék..És nem megy. Pedig igazán hozzászokhatnék már. Zárdába vonulok és ott tengetem napjaimat, szeretetre szomjazva.Arra várva hogy valaki szeressen végre és..Ne én legyek az idióta seggfej, aki agyongürcöli magát azzal hogy megpróbál keresni magának valakit. Ha eddig nem jött össze, akkor mostmár hiába próbálkozom, nem?
Nem tudom mit tegyek..Hagyjam ott az álmomat egy fensőbb jóért? Tegyem azt amire mindíg is vágytam, és hagyjak elveszni többszáz embert? Megint elsírtam magam..Wáo.. Ebben a hónapban ez az első. Most gratulálok maganak...Hogyan is várhatom el másoktól, hogy mepróbáljanak úgy elfogadni, amilyen vagyok? Olyan embert nem lehet elfogadni, aki gyakorlatilag elviselhetelen...Aki ronda, és szánalmas, és kegyetlenül hülye. Túlságosan naiv vagyok... Megtaláltam a hibát magamban. Ez jó jel nem? Mindegy, lesz ez jobb is idővel. Majd elfelejtem.Majd egyszer rájövök, hogy valójában nekem ez a helyes út. És ezen az úton véresre járom majd a lábaimat..És akkor majd tényleg senkinek nem lesz szüksége rám..Akkor majd tudni fogom, hogy helyesen cselekedtem, amikor ezt válaszottam. És másokat mentek meg  magam helyett..Az én lelkem meg szépen megrohad belül, a fájdalomtól, a magánytól...És szokásos módon azt a bizonyos pajzsot meg kell tartsam magam elött, hogy úgy tűnjön, hogy élek..Pedig belül már réges rég elrodhadtam..